Balogh Tamás CM
Megszólal a Ceremóniamester , avagy a CM szemével az esküvő

Sziasztok ! Ahogy ígértük „mikrofonvégre ” fogjuk Gyömrő híres Ceremóniamesterét (CM),. Megkérdeztük, hogy ő hogy vélekedik a CM vagy Vőfély témában. Annyira felszabadultan és jól sikerült az interjú , hogy vágatlanul közöljük le Balogh Tamás CM gondolatait az esküvő témában:

Kedves Menyasszonyok,

Igen, tudom, hogy az esküvő páros móka, de nem hiszem, hogy túl sok vőlegény van itt. Ha esetleg tévednék, akkor bocs srácok, Isten hozott titeket is A gyömrői Mystic Moment Menyasszonyi Ruhaszalon blogján!

Azt, hogy mennyivel jobb vagyok szóban, mint írásban mi sem mutatja  jobban mint, hogy a tulajdonossal, már bő 2 hónapja beszélgetünk erről a blog bejegyzésről, de csak most sikerül összekapni magam, és laptopot ragadni, szóval nehéz szülés volt, de végül csak összejött.

Minden bizonnyal nem véletlen, hogy ide tévedtél, úgyhogy engedd meg, hogy gratuláljak nektek!

Na, de ki vagyok én?

Balogh Tamás, Ceremóniamester.

Ezt hallva a következő két kérdés fogalmazzák meg az emberek:

  1.       Hogy mi?

Illetve, ha valaki nagyjából képben van, akkor:

  1.       Hogy lesz valakiből ceremóniamester?
Hát akkor menjünk sorban
  1.       Én vagyok az, aki az előre egyeztetett forgatókönyv alapján, a nagy napon hol a háttérben, hol pedig az emberek elé kiállva mozgatja a szálakat azért, hogy a dolgok akkor és úgy történjenek, amikor és ahogy kell.

Na, ez így túl hivatalos lett, az meg nem az én stílusom, úgyhogy mondom inkább a konkrétumokat:

Fogadom, köszöntöm és informálom a násznépet.

Folyamatosan egyeztetek a szolgáltató kollégákkal, és segítem őket ahol tudom. Intézem a bevonulást, legyen az egyházi vagy polgári szertartásnál. Szerzek még egy széket. Vezénylem a gratulációt, összerakom a csoportképeket. (A kiscsoportokat célszerű előre összeszedni, mert akkor nem megy el 1 óra fölöslegesen.)

Szúnyogot írtok.

(Jó, azt nem, de hangosan bosszankodom a násznéppel együtt, és ettől mindenki jobban érzi magát.) Terelem a vendégeket, leültetem őket, moderálom a beszédeket, konferálom a vacsorát, és intézek még egy húsmentes menüt, mert tuti, hogy valaki a meghívó átvétele és az esküvő közötti időszak alatt lett vega.

Menyecske ruhát vasaltatok.

Ügyelek arra, hogy az örömapák pálinkája exponenciális ütemben kerüljön az üvegekből a poharakba. Szívinfarktusokat előzök meg azzal, hogy elmondom a vendégeknek, mikor szabadulhatnak meg a zsebükben rejtegetett vaskos borítékoktól. (Komolyan. Nem is gondolnátok, hogy ezen mennyit stresszelnek az emberek.)

Eszem pár falatot, és kifogást keresek arra, hogy miért nem iszom.

Ha ez nem sikerül, akkor iszom egy pálinkát azzal, aki addig nem engedi el a nyakam, amíg ezt meg nem teszem. Ha szeretnétek, és a hangulat is megkívánja, akkor levezénylek egy két játékot, aminek a célja, hogy oldjuk egy kicsit a hangulatot (ha a pálinka nem bizonyult elég erősnek) anélkül, hogy bárkit is kellemetlen helyzetbe hoznánk.

Felállítom az embereket,

és megteremtem azt a hangulatot, amitől a násznép elmorzsol egy könnycseppet a nyitótáncnál, de közben már érzik a boogie-t a lábukban. Bulizunk! Igen, én is koptatom egy kicsit a parkettet, és beállítom a fényeket úgy, hogy elég sötét legyen ahhoz, hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy a srácok botlábúak, de a kamerások azért még lássanak.

Megkérem a felszolgálókat,

hogy készítsék elő a tortát, közben pedig eldugom a mikrofonom, mert valaki úgyis le akarja nyúlni, hogy Kiss Ádám után szabadon bemondhassa, hogy Achtung, Achtung, elveszett egy német kisfiú! Összeszedem a népet, és hozzuk a tortát. Édességmérgezést kapunk, aztán ismét bulizunk egy kicsit, és megtáncoltatunk téged kedves menyasszony. (Illetve a párodat kedves vőlegény, abban a valószínűtlen esetben, ha ezt még mindig olvasnád.)

Intézem az éjjeli lakomát,

és az újabb kör italokat. Kikapcsolom a mikrofont, mert hajnalban senki nem kíváncsi a szövegelésemre, a telefont viszont kiveszem a zsebemből, hogy taxit tudjak hívni annak, aki túlzottan elgyengült a buli során.

  1.    Hogy lesz valakiből ceremóniamester? Másból, hogy lesz, azt nem tudom, de belőlem teljesen véletlenül lett. Egyszer felkértek, arra hivatkozva, hogy hülye vagyok, és sokat tudok beszélni, én meg elvállaltam, és azóta szájról szájra terjedek (Hú, ez így de betegen hangzik…), illetve most már van egy facebook oldalam is, ahol bővebben olvashattok rólam, illetve megkereshettek, ha nincs még CM-etek és szimpatikusan tűnök. No. Ennyit az önpromóról.
Gyömrői_Ceremóniamester
Gyömrői_Ceremóniamester

Azt hiszem eljött az ideje, hogy végre válaszoljak az eredeti kérdésre:

Vőfély vagy Ceremóniamester?

A szerep ugyanaz. Valaki, aki gondoskodik arról, hogy nektek, és vendégeiteknek csak annyi legyen a dolgotok, hogy jól érzitek magatokat. Na, akkor mi legyen? Ki legyen?

Sátras lagzitok van vidéken, tetszenek a hagyományos elemek, a rigmusok, a népviselet, és a vendégek nagy részének is ez az elvárása? Keressetek egy szimpatikus vőfélyt, mert ha engem hívtok, akkor körberöhögnek a díszzsebkendőmmel.

Modernebb, fiatalosabb esküvőre vágytok egy étteremben, vagy rendezvényházban? Mérsékelten ragaszkodtok a tradicionális dolgokhoz, és nem szeretnétek ha valaki tollas kalapban flangálna az öltönyös, és koktélruhás vendégek között? Nos, akkor egy CM kell nektek.

Ez természetesen csak a két véglet, ezen belül a skála nagyon széles.

Bárhogy is döntsetek egy dolog nagyon fontos! Azzal, akit végül felkértek, legyetek egy hullámhosszon, mert a Vőfély/CM lesz az a szolgáltatók közül, akivel a legtöbb interakciótok lesz az esküvőn, illetve az esküvő előtt is.

Igen. Az esküvő előtt. Ahogy a fotós munkája nem ér véget az esküvő hajnalán, úgy a mi munkánk pedig nem az esküvő napján kezdődik. Ahhoz ugyanis, hogy hitelesek legyünk, és elfogadjon minket a násznép, meg kell, hogy ismerjünk titeket, amennyire csak lehet. Nem elég megjegyezni a nevetek. Tudnunk kell, hogy ki vezet majd az oltárhoz, kinek nem szabad mikrofont adni a kezébe, vagy ki az akinek a 3. pálinka helyett inkább egy pohár vizet kell vinni.

Summa summarum:

Csukjátok be a szemetek, képzeljétek el az esküvőtöket. A helyet, a ruhát, az embereket stb.,  és döntsétek el, hogy ehhez a hangulathoz a vőfély, vagy a CM stílusa passzol inkább. Ha ez megvan, akkor üljetek le több kollégával beszélgetni, és ne csak az esküvőről. Régen rossz ha csak arról van szó. Meséljetek magatokról, hallgassátok meg az ő történetét, és beszélgessetek teljesen általános témákról is, mert akkor derül ki, hogy valaki magát adja, vagy csak egy szerepet játszik.

Erről jut eszembe: Olyan, hogy valaki CM és Vőfély egyszerre, nincs. Két különböző stílusról beszélünk, amit nem az öltöny vagy a népviselet határoz meg. Ezért ha valaki jó, és hiteles az egyik stílusban, akkor a másikban nem lehet az. Szerintem.

Még valami! Ha valamelyikőtök nem beszél magyarul és/vagy a nagyon sok a külföldi vendég, akkor többnyelvű kollégára lesz szükségeket. Én leginkább angolul vagy olaszul tudok segíteni, de ha hajlandóak vagytok eltolni az esküvőt pár évvel, akkor esküszöm megtanulok mandarinul is 🙂

És végül egy jó tanács:

Azt szokták mondani, hogy ha az ember nem szereti saját  magát akkor, hogy várja el másoktól, hogy szeressék őt? Ez az esküvő esetében is hasonlóan működik. Ha ti nem érzitek jól magatokat, nem élvezitek a bulit, akkor, hogy várjátok el a vendégektől, hogy mulassanak?

Minden bizonnyal rengetek időt és energiát fektettetek abba, hogy a nagy nap tuti legyen. Ne adjátok fel a célegyenesben, ahol már csak egy dolgotok van: ellazulni és élvezni az egészet!

A többit bízzátok ránk! 😉

Jó szervezkedést, és sok boldogságot!

Balogh Tamás CM esküvő
Balogh Tamás CM